Fájt látni a sorokat, az egész beszélgetést. Végignézni a nyálas románcukat, amitől hányingerem lesz, és elgondolkozom azon hogy mit szúrtam el hogy most itt tartunk. A szívem összeszorult, és könnyek potyogtam a szememből és folytak végig az arcomon.
- Mit tettem én, hogy ezt érdemeljem?! - suttogtam magamban. A készülék képernyője lassan elmosódott a szemem előtt. Sírtam. Úgy még mint soha. A gyomromban elkezdett valami mozogni, nem tudtam hogy az a betegség okozta hányingertől vagy a fájdalom érzésétől jött. Nem is érdekelt. Megtöröltem a szemem, és ordítottam. Ordítottam a fájdalomtól, ordítottam a megalázásom miatt, ordítottam a naivságom miatt, ordítottam hogy bedőltem neki. Megfogtam a telefont, és egyenesen hozzávágtam idegességemben a szekrényemhez, nem érdekelt hogy széttört a képernyője, és hogy hányan fognak leszidni ezért. Nem akartam hogy tovább mérgezze a lelkem. Lerántottam magamról a takarót, és felkelni készültem, de az első lépésnél összeestem.
- Utálom magam, szánalmas vagyok, egy senki. - kántáltam magamnak, miközben szipogva megpróbáltam felállni a hideg padlóról. Oda álltam a tükröm elé, és megláttam magam. Láttam a magányt a szememben, a végtelen ürességet, Elvesztettem azt, ami az ember életében a legfontosabb, a boldogságot. Elfordultam és megcéloztam az ajtót. Kirohantam egyenesen anya szobája felé, megakartam szabadulni az emberi léttől. Benyitottam és az ágya mellett lévő kis éjjeli szekrényre néztem. Egy gyógyszeres dobozt pillantottam meg, lassan odasétáltam hozzá, és belenyúltam nyugtatót keresve, megtaláltam. Kihúztam a többi gyógyszer közül és visszamentem vele a szobámba. Még mindig sírtam, reménytelenül ültem vissza az ágyamba, kezemben a tablettával, majd bevettem egyet, lekellet nyugodnom. Ahogy lenyeltem, késztetést éreztem hogy bevegyek még egyet. A fejemben lévő hangok súgták. Lenyeltem, és bevettem a harmadik tablettát, nemsokára a negyediket, majd lenyeltem az egész dobozt. Mire rájöttem már hogy mit tettem, már késő volt. Rajtam már nem segíthetett senki. Lassan, behunytam a szemem, megszabadultam a fájdalomtól, és meghaltam.
